Álhír terjed a facebookon egy abaligeti mentőakcióról

Nem szégyen bedőlni az álhíreknek. De mit üzenhet egy ilyen kamuhír nekünk, abaligetieknek?

Az elmúlt héten többen is jelezték számomra, hogy megdöbbentő írással szembesültek a facebookon. Ahogy az később beigazolódott, álhírről volt szó, ami a segítségnyújtás, az elismerés, a hősiesség utáni vágyunkat próbálta kielégíteni. A szerzője mindent megtett, hogy minél hihetőbb legyen a történet. Aktualizálta: téli környezet, fagyhaláltól való félelem, az állam nem gondoskodik, hősök, önkéntesség, stb.

A cikk szerint szemfüles rendőrök éppen jókor, jó helyen voltak, és nem csak megmentették a fagyhaláltól az egyedülálló anyukát a gyermekével együtt, de még tüzelőről és élelemről is gondoskodtak. Ha belegondolunk, sok hasonló hír kering a neten, és néha igazán nehéz kiszűrni közülük a valós eseményt. Minket, abaligetieket mélyen érintett, hiszen a történetetben Abaliget a helyszín. Hogyan "történhetett" ez? Miért nem tudtunk róla?


Ezzel a képpel és címmel osztották meg a facebookon. A hivatkozást elrejtettük, nehogy kiváncsiságból még jobban növeljük a kamu híroldal nézettségét. A kép és a cím talán segítség, hogy ha szembe jön velünk a facebookon, jelenthessük az alábbi módon.
Ezzel a képpel és címmel osztották meg a facebookon. A hivatkozást elrejtettük, nehogy kiváncsiságból még jobban növeljük a kamu híroldal nézettségét. A kép és a cím talán segítség, hogy ha szembe jön velünk a facebookon, jelenthessük az alábbi módon.

Akik figyelmesen elolvasták, azoknak szembetűnő lehetett, hogy hiányoznak a konkrétumok (pontos helyszín, dátum, kapcsolat), illetve hogy abaligeten nincsen tanya... 

Az Urbanlegends.hu oldalon Marinov Iván jóvoltából kiművelhetjük magunkat az álhírek terén. Legújabb cikke: Megtévesztő magyar híroldalak listája 2020


Podcast: "Nem szégyen bedőlni az álhíreknek"


Számomra tanulságos volt ez a történet, mert...

Szeretjük azt hinni, hogy tudunk egymásról, és megdöbbenünk, ha számunkra új, sőt durva történettel kell szembesülnünk. Abaliget a mi kis oázisunk, ami szép és jó, sőt éltető tud lenni, és ezért pedig dolgoznunk kell. Keressük a lehetőséget arra, hogy megismerjük egymást. Találkozzunk egymással, és ne csak a meghirdetett közös programokon. Találjunk alkalmat arra, hogy igazán lássuk egymást.

A fenti eset kapcsán igazán jó érzés volt megtapasztalni, hogy sokan - bár gyanúsnak találták a cikket, de meghagyva a lehetőségét annak, hogy talán mégis valódi - felajánlották a segítségüket.

Van itt még szív. Akarunk tenni egymásért. Keressük hát az alkalmat, és lépjünk ki a komfortzónánkból. A következő ilyen lehetőség mindjárt itt is van: iskolánk ügye. Engedjük, hogy megérintsen, nézzünk utána a részleteknek, és ne hagyjuk, hogy egy félmondattal lesöpörjék az aktuális hírek asztaláról. Ez - a fentivel ellentétben - nem álhír és hosszabb távon a falunk jövője a tét. Oázis marad-e vagy szép lassan kiszárad. Rajtunk is múlik.

Komáromi Csaba