Az ünnep szimbólumai 3. – Sötétség

Az egész adventi időszakon végighúzódik a sötétség, mit szimbólum (természetesen mindig a világossággal karöltve). A hajnali misék még sötétben kezdődnek, az esti gyertyagyújtások, szenteste, éjféli mise... A sötétség mindig a szomorúság és a bűn képzetét kelti és gyakran társul mellé félelem. A folklórban az az időszak amikor megjelennek a különböző hiedelem lények, a gonosz állatok és a szörnyek. A sötét, az éjszaka - a látás hiánya - a tévelygés szimbóluma. A sötétség Isten nélküliség. Aki nem ismeri Istent sötétben van, nem lát, fél és védtelen. És sötétség bennünk minden ami nem Istentől van, amivel nem merünk szembe nézni, ami megoldatlan, amit rejtegetni kell. Advent üzenete, hogy Isten megtöri a sötétséget a világossággal, önmagával. A legsötétebb éjszakát győzi le azzal, hogy kisgyermekként közénk jön, vállalva emberi sorsunkat.

Az éjszakai sötétség az idő első szimbóluma. Az első teremtéstörténet is összeköti az időt a sötétséggel: Kezdetkor a "föld puszta volt és üres, sötétségborította a mélységeket" (Ter 1,2) "Hányat kell még aludni?" hangzik a valamire vágyakozó gyermek kérdése. Hányszor lesz este, éjjel míg eljön a nagy nap? Mircea Eliade szerint az idő azért fekete, mert irracionális és kegyetlen. Gondoljunk csak arra milyen tragédiák lehetnek abból, ha valaki rosszkor van rossz helyen. Amikor az időn kívüli, az idő felett álló Isten megjelenik az ember történetében az idő új értelmet kap.

Advent idején arra készülök, hogy Isten jelen legyen az én történetemben is. Világosságával győzze le bennem a sötétséget, a haragot a félelmet; mindazt ami nem Tőle van és ami nem Ő.

"Múlóban az éjszaka, a nappal közel" (Róm 13,12)

Hóbár Csaba