XIV. Leó pápa életrajza

Dr. Görföl Tibor teológus rövid összefoglalója az Erdély TV-ben. De itt olvasható egy portré az új pápáról szintén az ő tollából "Gumicsizmát húz, és átgázol a sáron, hogy segítsen" – folytonosságot hoz XIV­. Leó pápa címmel.

Első benyomások egy apologétától

Halló, emberek! Gondoltam, megosztok veletek néhány gondolatot az újonnan megválasztott pápáról. Mint bizonyára hallottátok, az amerikai Robert Prevost bíborost választották meg, és a XIV. Leó nevet választotta pápasága számára. Amit most elmondok, az csupán az első benyomásom. Ezek még változhatnak, hiszen még csak ismerkedünk az új pápával. Ő nem olyan, mint Joseph Ratzinger bíboros, akit mindenki ismert, mielőtt XVI. Benedek néven megválasztották. De azért van néhány dolog, amit tudunk Prevost bíborosról. Tudjátok, már egy ideje jelen van a nemzetközi porondon, így van némi alapunk beszélni arról, hogy a Bíborosi Kollégium miért bízott benne, és mit várhatunk tőle pápasága alatt. Tudtam róla, mint a pápaság lehetséges jelöltjéről, vagyis egy úgynevezett "papabile"-ról, valakiről, aki pápává válhat. Azt viszont nem vártam, hogy megválasztják, és ennek egyik oka az a régóta fennálló nézet, hogy a belátható időn belül nem lesz amerikai pápa. Részben azért nem volt amerikai pápa a múltban, mert nem volt túl sok amerikai bíboros – úgy 100 évvel ezelőtt –, és nem voltak repülők, hogy az amerikai bíborosokat elég gyorsan átjuttassák az Atlanti-óceánon ahhoz, hogy jelentős szerepet játszhassanak a konklávé előtti megbeszélésekben, amelyek bizalmat kelthettek volna irántuk. A II. világháború után az USA globális szuperhatalommá vált. A Szovjetunió összeomlását követően mintegy egyedül maradt a globális szuperhatalmi státuszban, és az volt az elképzelés, hogy a bíborosok nem akarnák, hogy az Egyesült Államok legyen a világ domináns geopolitikai hatalma, miközben a pápaság is egy amerikai kezében van.

Van néhány oka annak is, hogy miért lehettek gyanakvók a 20. században, különösen a II. világháború után, amikor megalapították a CIA-t. Voltak olyan beavatkozások, amelyeket a CIA hajtott végre világszerte, beleértve Olaszországot is, és bár sok amerikai nincs ennek tudatában, ez rossz hírnevet szerzett Amerikának és az amerikai hírszerzésnek sok körben. Így felmerülhettek aggályok, hogy ha amerikai pápánk lenne, vajon a pápai politikát a CIA Langley-i központjában alakítanák-e ki és így tovább. Tehát voltak okok a gyanakvásra, és az amerikaiak hajlamosak kissé hangosak lenni, és különösen a globális szuperhatalmi státuszunk miatt kialakulhatott rólunk egy olyan kép, hogy "nagyok és irányítunk". Ez pedig nem volt különösebben kívánatos tulajdonság egy pápánál, mert a pápának Isten szolgáinak szolgája kell lennie. Ez pedig némileg feszültségben állt néhány olyan képpel, amelyet Amerika vetített magáról, beleértve például Bush elnök, Obama elnök vagy Trump elnök idejét, amikor nagyon nagy, színes egyéniségek voltak. És így megértem, hogy sok bíboros miért vonakodott egy amerikai pápától. Nos, most áttörtük ezt a korlátot. Nem tudom, mikor lesz újra amerikai pápánk, de meglepetés volt, hogy most lett, és örülök, hogy a Bíborosi Kollégium talált valakit, akiben megbíztak, és ez a személy amerikai, és nem hagyták, hogy ez eltántorítsa őket. Szóval ezt pozitívnak tartom. A neve is tetszik, amit választott. Prevost bíboros a Leó nevet választotta, így XIV. Leóként ismerjük. És amikor egy pápa nevet választ, hajlamosak vagyunk arra gondolni, hogy ki viselte legutóbb ezt a nevet, és mit árulhat ez el az új pápáról. Nos, mint minden pápának, az előző Leónak, XIII. Leónak is voltak hibái, de alapvetően jó pápa volt, sok csodálatra méltó tulajdonsággal (Rerum novarum). Ő írta a híres Szent Mihály imát is a sötét erők elleni védelemért, amely tudjátok, régen a mise utáni imák része volt. Szóval ez csak egy dolog XIII. Leóhoz kapcsolódóan, de figyelemre méltó, hogy megtette, és szerintem jó ötlet lenne elmondani a Szent Mihály imát XIV. Leó védelméért és vezetéséért teológiai irányultságát illetően. Nos, azt hiszem, ezt mondom: az egyik dolog, amit figyeltem, az volt, hogy hány szavazásra lesz szükség, mielőtt új pápánk lesz. Nos, négy szavazat a modern minimum. Senkit sem választanak meg az első, második vagy harmadik szavazáson, és ha valakit a negyedik szavazáson választanak meg, az azt jelenti, hogy ez egy olyan személy, akiben a bíborosok egyetértenek. Nem volt szükség hosszas, elhúzódó folyamatra. Ha a konklávé nagyon sokáig tartott volna, vagy ha egy konklávé nagyon sokáig tart, akkor általában az történik, hogy van néhány jelölt, akik különböző pártokat képviselnek, és egyik párt sem elég erős ahhoz, hogy a saját jelöltjét megválasztassa. És akkor kompromisszumos jelölteket kezdenek keresni. Az a tény, hogy XIV. Leót a negyedik szavazáson választották meg, azt jelenti, hogy meglehetősen gyorsan megállapodás született. Sok szavazat gyorsan összpontosult körülötte. És persze lesznek mások is, akik szavazatokat kaptak. És még pletykákkal is találkoztam arról, hogy kik lehettek ezek. Láttam egy pletykát, amelyet a sajtó is közölt, hogy Tagle bíboros a Fülöp-szigetekről, aki egy rendkívül progresszív pápa lett volna, korai vezető volt, majd a szavazatok Prevost köré csoportosultak alternatívaként. Ami Prevost teológiai álláspontját illeti, azt mondhatom, hogy ő egy centrista, nem túlzottan progresszív, nem túlzottan tradicionális. Nem sokat írt vagy beszélt az egyház különböző vitatott teológiai kérdéseiről, így arra számítok, hogy legalábbis a belátható jövőben nem valószínű, hogy jelentős teológiai eltolódások lesznek az egyházban. Most ő a béke és hasonlók, valamint a környezetvédelem és ilyesmik nagy támogatója. De mindezt másodlagosnak tekintem. Nem a pápa fő feladata a környezetvédelem vagy a világbéke előmozdítása. Bármennyire is értékes a világbéke, ez nem a pápa fő feladata. A pápa fő feladata a keresztény hit tanítása, és én nem látok semmilyen korai jelet ennek megtörésére. Azt is gyanítom, hogy békésebb időszak elé nézünk az egyházban, mint az elmúlt években. De majd kitérek az okokra, amiért ezt mondom. Az egyik dolog, amit a bíborosok ma mindenképpen keresnek egy pápában, az az, hogy misszionárius legyen, misszionárius szívvel rendelkezzen. Amikor Ferencet megválasztották, Bergoglio bíborosként egy beavatkozást tett a konklávé előtti általános üléseken, ahol erőteljesen hangsúlyozta, hogy az egyháznak misszionáriusnak kell lennie. És azt hiszem, a bíborosok ezt látták, és ígéretesnek találták. De bár Ferenc pápa képes volt a világsajtóval olyan módon kapcsolatba lépni, ami jó publicitást vonzott, missziós erőfeszítései nem tűntek túl gyümölcsözőnek. Ebben az esetben a bíborosok ismét egy olyan személyt választottak, aki hiteles, jó misszionáriusi múlttal rendelkezik. Prevost bíboros, bár itt született az Egyesült Államokban, sok évet töltött Peruban, és segített az ottani embereknek. És azt hiszem, ez is része annak, hogy miért voltak hajlandók őt választani, annak ellenére, hogy amerikai származású, mert egyértelműen megmutatta, hogy szívén viseli a fejlődő világban élő emberek sorsát, és ez misszionáriusként is elismerést hoz számára. Egy másik dolog, amit a bíborosok keresnek egy pápában, az az, hogy kormányzó legyen. Amikor Ferenc pápát megválasztották, nagy aggodalomra adott okot a Római Kúria, az a római hivatal, amely a pápát segíti, hogy kezelhetetlennek tűnt. Tudjátok, a Vatileaks botrány után voltunk, és sok aggodalom merült fel a római vezetéssel kapcsolatban. Ferenc pápa egyik feladata az volt, hogy kitakarítson Rómában, hogy az egyház kormányzását helyreállítsa, és ez egy másik terület, ahol az eredmények meglehetősen vegyesek voltak. De...

XIV. Leónak vannak olyan tulajdonságai, amelyek arra utalnak, hogy van kormányzási képessége. Egyházmegyei püspök volt. Rendjében, az Ágoston-rendben is nagyon magas pozíciókban dolgozott. És bizonyos fokig ismeri a Vatikán belső működését is, mert a Püspöki Kongregáció vezetője volt, amely az egyik legfontosabb kongregáció, vagy most már Püspöki Dikasztérium. Ez az egyik legfontosabb dikasztérium Rómában, mert világszerte részt vesz a püspökök kiválasztásában. Ferenc nevezte ki őt ennek élére, bár állítólag nem mindig értettek egyet, de Ferenc mégis nagy bizalommal volt iránta, annak ellenére, hogy néha eltérő véleményen voltak. Kormányzási stílusát tekintve Prevost-nak visszafogottabb a híre. Ferenc saját bevallása szerint "rendetlenséget csinált". Sőt, állítólag azt mondta, amikor II. János Pál meghalt, ő Ratzingert támogatta pápának, mert felismerte, hogy ez egy olyan pillanat, amikor folytonosságra van szükség, míg ő azt mondta, ha ő lenne a pápa, rendetlenséget csinálna. És arra bátorította az embereket, hogy csináljanak rendetlenséget, tudjátok, valami kreatív rombolás szellemében, gondolom, ahol tudjátok, a fejlődés érdekében fel kell rázni néhány dolgot. És Ferenc pápa határozottan megtette ezt.

Szóval ahogy a Doctor Who-ban minden új doktor kiválasztása reakció az előző doktorra, úgy Ferenc is "rendetlenségcsináló" volt, és azt hiszem, a Bíborosi Kollégium Prevost-tal egy béketeremtőt keresett, és ez úgy tűnik, beigazolódik. Prevost-nak visszafogottabb, kellemes személyisége van, és képes meghallgatni különböző csoportokat. Ferenc sokat beszélt a különböző csoportok meghallgatásáról, de nem tudom, hogy ebben mennyire volt sikeres. Robert Prevost, most XIV. Leó, arról híres, hogy konstruktívan képes meghallgatni különböző feleket, és képes együttműködni különböző hátterű emberekkel. Mint tudjátok, Latin-Amerikában, ahol Peru is van, vannak ellentétes teológiai irányzatok. Ott van a progresszív felszabadítás teológia és a konzervatív Opus Dei. Ez igaz volt Perura is, ahol Prevost képes volt együttműködni mindkét csoport tagjaival. Képes volt meghallgatni mindkét csoportot, és ott béketeremtőnek tartották. Szóval azt hiszem, jelentősen eltérő stílusa van, mint Ferencnek volt, és arra számítok, hogy ez a pápasága alatt is folytatódni fog. Így azt jósolom, hogy nagyobb stabilitás időszakába lépünk az egyházban, legalábbis nagy valószínűséggel. Senki sem ismeri a jövőt, és el tudom képzelni, hogy a dolgok hogyan mehetnek rosszra, különösen olyan dolgokkal, mint a német zsinati út és hasonlók, amelyek még megoldatlan kérdések. Szóval el tudom képzelni, hogy lesznek olyan pontok, ahol némi zűrzavar keletkezhet, de összességében azt mondanám, hogy XIV. Leó úgy tűnik, nagyobb stabilitás és béke időszakára számíthatunk az egyházon belül, ami tudom, hogy sok bíboros választó aggodalma volt. Azt sem jósolom, hogy jelentős doktrinális eltolódások lesznek, legalábbis nem a kezdetekben. Nem tudom megjósolni a jövőt ezen a téren, de mivel Prevost egy centrista, nem pedig túlzottan progresszív vagy túlzottan tradicionális, nem gondolom, hogy láthatóak lennének jelentős eltolódások. Nem úgy tűnik, mintha lennének személyes doktrinális projektjei, amelyeket most, hogy pápa lett, előre akarna vinni, de legalábbis ezek jelenleg nem ismertek. Egy másik pozitív jelnek tartom, hogy amikor megjelent a Szent Péter bazilika lodzsáján, a hagyományos pápai öltözéket viselte, amelyet az újonnan megválasztott pápák viselnek, és ez valami olyasmi, amit Ferenc határozottan nem tett meg. Ez személyes stílus kérdése, és a nagy egészben nem igazán számít, hogy egy pápa hogyan öltözik, milyen öltözéket visel. Ferenc papi ruhát viselt, csak nem viselte az összes hagyományos öltözéket. De az a tény, hogy XIV. Leó megtette, a korábbi pápai hagyományhoz való visszatérést és így a Ferenc előtti pápákkal való folytonosságot jelzi. Másrészről, a lodzsáról elhangzott nyitóbeszédében dicsérte Ferenc pápát. De ez várható volt. Minden újonnan megválasztott pápa dicséri elődjét. Ferenc is ugyanezt tette Benedekkel. Szóval furcsa lett volna, ha az újonnan megválasztott pápa nem mond szép dolgokat elődjéről a lodzsán való első megjelenésekor. XIV. Leó három nyelvet használt: olaszt, spanyolt és latint. És az a tény, hogy mindhármat használta – olaszt kell használnia, mert most egy olasz egyházmegye, a Római Egyházmegye püspöke. A latin használata hagyományos ezeken az istentiszteleteken, mert az egyház egy globális egyház, és a latin az általa használt globális nyelv. És az a tény, hogy spanyolul is beszélt, egy üdvözletet intézve korábbi perui egyházmegyéjéhez, szintén annak a jele, hogy törődik a származásával, törődik a fejlődő világgal. Szóval ez mind jó. Azon gondolkodtam, hogy vajon üdvözli-e Amerikát angolul, és nem tette. És megértem, hogy miért, mert ahogy említettem, komoly aggodalmak voltak egy amerikai pápa megválasztásával kapcsolatban, így jeleznie kell a többi bíborosnak és a világnak első benyomásakor, hogy ne úgy nézzenek rá, mint egy pápai öltözékben lévő Donald Trumpra. Arra számítok, hogy le fogja kicsinyíteni amerikai származását, hogy globális vezetőként pozicionálja magát. Én mégis nagyszerűnek és izgalmasnak tartom, hogy van egy pápánk, aki amerikai, és várom, hogy hallhassam a pápát angolul beszélni, amikor Amerikába látogat, és látogatni fog, de megértem, hogy miért kicsinyíti le amerikai származását, különösen az első benyomások keltésekor, és különösen figyelembe véve azt a hírnevet, amellyel Amerika még mindig rendelkezik sok helyen, és amellyel jelenleg nagyképű, irányító jelenlegi elnökünk alatt rendelkezik. Szóval megértem, hogy miért ezt a megközelítést választotta. És nem tartom sértésnek, sőt, bölcs lépésnek tartom, hogy legalábbis a jelenlegi geopolitikai pillanatban és mint az első amerikai pápa, nem hangsúlyozta túlzottan amerikai mivoltát a világnak való nyilvános bemutatkozásakor pápaként. Ahogy mondtam, el fog jönni az Egyesült Államokba. Ez valami olyasmi, amit minden pápa megtesz a modern időkben. II. János Pál megtette, XVI. Benedek megtette, Ferenc pápa megtette, és így XIV. Leó is meg fogja tenni, ez csak idő kérdése. De gyanítom, hogy Amerika nem lesz az első nemzetközi látogatása, ha tippelni kéne. Nos, Ferenc pápa már tervezett néhány nemzetközi látogatást, például egyet Törökországba az év vége felé, a niceai első zsinat 1700. évfordulójára 325-ben – ez az a zsinat, amely tévedhetetlenül meghatározta Krisztus istenségét. Szóval valószínűleg el fog menni oda. Én, ha a helyében lennék, Krisztus istenségének meghatározása, az első ökumenikus zsinat, ez nagy dolog. Szóval elmennék az évfordulójára. És lehet, hogy teljesít néhány más tervezett pápai látogatást is. Lehet, hogy másokra nem megy el. Lehet, hogy módosítja a tervekben szereplő új pápai látogatásokat, mielőtt az Egyesült Államokba jönne. Gyanítom, hogy elmehet Peruba, hogy köszöntse azokat az embereket, akiket korábban szolgált, és hogy nyilvánosan is jelezze, hogy a szíve még mindig velük és hasonló helyzetben lévő emberekkel van. És azt hiszem, ez pozitív megnyilvánulása lenne annak, hogy ő Isten szolgáinak szolgája, valaki, aki nem csak egy nagyhatalmú ember, hanem valaki, aki törődik a szerényebb körülmények között élőkkel, és ezt kézzelfoghatóan is meg akarja mutatni. Szóval el tudom képzelni, hogy visszamegy Peruba egy korai pápai útra, még mielőtt az Egyesült Államokba jönne, de végül el fog jönni az Egyesült Államokba, és várom ezt. Addig is tartsuk őt imáinkban. Amit ma elmondtam nektek, az csak néhány előzetes gondolat róla való ismereteim és az első benyomásaim alapján, de gyanítom, összefoglalva, hogy nagyobb béke időszakára számíthatunk az egyházban, és azt hiszem, a dolgok pozitív irányba haladnak. Tudom, hogy nem kapok meg mindent a kívánságlistámról, de a dolgok pozitívan néznek ki, és továbbra is imádkoznunk kell. Imádkoznunk kell XIV. Leó pápáért, ahogy minden pápáért imádkoznunk kell. Nagyon köszönöm, és Isten áldjon benneteket!