Karantén egy óvodás szemével

Hogy is van ez? Elmúlt a hétvége, és Anya, Apa meg Tesó is itthon van. Már mennyi napja is? Nem megyünk oviba, suliba, Anya, Apa dolgozni? Nem értem. De mindegy. Ez tökre szupi nekem. Minden nap azt csinálok, amit szeretnék. Jó sokáig alszom, nem kell felkelnem olyan korán. Alig szólnak rám, hogy ezt ne vagy azt ne csináljam. Elfoglaltak. Tesó tanul délelőttönként, a tanárnénije hangját hallom, hogy beszél hozzá a telefonból, és kép is van, ez a videocset vagy micsoda. Néha odakukkantok én is, és látom az osztálytársait is. Integetek, kicsit bohóckodom nekik a háttérben.

Apa be van zárkózva a szobába, dolgozik. Egész nap a gép előtt ül, meg hallom, hogy beszél telefonon jó sokat. Arra emlékszem, hogy egyik nap hazajött a munkából, és hozta haza a monitort meg laptopot, hogy mostantól itthon lesz minden nap ő is. Dejóóó! Jó érzés, hogy itthon vagyunk mindannyian.

Esténként nem kell összepakolnom, és nincs, aki rám szóljon. Anyának már nincs rá kapa..., mi is, hogy is mondja? kapapici? kapapicitása? Valami ilyesmi.

Hmmmm olyan szép idő van, süt a nap, melegebb is van már odakint. -Anya! Hol van az ovis cipőm?-Melyikre gondolsz? -Anya! Tudod a benti. -Ja az? Igen, a cipősszekrényben.

És igen! Megtaláltam, tényleg ott van. Az ovis cipőm, de szeretem! Minden nap ez van bent a lábamon az ovcsiban. Vajon mi lehet az óvónénikkel és a dadussal? Ők is biztos otthon vannak, mert ez a vírus, vagy mi. Nekem is volt már vírusom, mondta a doktor néni, nem is egyszer. Nem nagy dolog, és ezért nem megy senki sehova?

Igen, emlékszem, húsvét után jöttek hozzánk a kapuhoz a három kedvenc óvónénim és Kata. Maszk volt rajtuk, szájmaszk. Furán néztek így ki, de a szemük mosolygott, ahogy szokott az oviban is. Kaptam tőlük egy ajándékot, amit a Nyuszi hozott az oviba, de cuki ez a Nyúl!

És a többiek? Az ovis társak?

Na jó, megvan a cipőm, az ovis. Gyorsan felhúzom, és megyek is már ki az udvarba. Teszek-veszek a kiskonyhámban, kutyulok sárfőzeléket meg mindenféle szép növényből levest. Csinálok sárpogácsákat, tisztára olyanok, mint amit Anya szokott csinálni odabent. Tudom, hogy megenni nem szabad ám! Felmászok egy-két fára, de nem maradok sokáig fent, mert Anya szívrohamot kap, amikor meglát. Nem tudom mi az, hogy hova rohan a szíve, de mindig ezt mondja ilyenkor.

Telnek a napok. Csak hát már uncsi egy kicsit. Mindenki nagyon elfoglalt, Tesó tanul, Anya, Apa külön gép előtt ülnek, Anya online órát tart néha, tökre hangosan beszél, zavar engem nagyon tv nézés közben. A konyhában is mindent megfőztem, Anya szerint hatalmas kupit csinálok a szobában minden nap egyre nagyobbat. Tesót alig várom, hogy végezzen a tanulással, és jöjjön velem játszani. De most már ő is uncsi egy kicsit.

Jó lesz már oviba menni!

Fülöp Judit

Forrás: Civilek Abaligetért újság (I. évfolyam 2. szám)