Mi a titok?

Szó ami szó: a Petőfi utca nagyon megerősödött az utóbbi időben. A régtől ott lakóknak nem különlegesség ez: - Itt mindig sok volt a gyerek - mondják mosolyogva. Csakhogy sokan felnőttek, kirepültek mára. S íme sorban kelnek el itt az öreg házak a szép telkek, hogy a falu régi kedves utcája újra pezsegni kezdjen. Sokan választják lakhelyül ideköltözők és bennszülöttek egyaránt. Fő közlekedési eszköz a babakocsi, kismotor, futóbringa, roller, kisbicikli lett. Kinek ez, kinek az.

De van egy másfajta közlekedési segítség is... a bot. A kényelmesen marokba simuló, jól beleilleszkedő görbebot. Bujbáczi János bácsi -aki az unokája családjához költözött Abaligetre-, ezzel van barátságban sok éve már.

A bottal járás a legnagyobb akadály az életében, de ha lassan is, a számára fontos helyekre így is eljut szépen, komótosan. Az arcán érdeklődés és hatalmas, naponta megújuló öröm, mert családja veszi körül és láthatja növekedni dédunokáit.

S hogy telnek a nappalok? Tavasztól őszig a kertben. Naponta látom az új s még újabb veteménysorokat így tavasz idején és azt, hogy a kert megművelt része a duplája, háromszorosa a kezdeti területnek, mert évről évre meghódít egy következő neki tetsző részt. Máris jókora területen dolgozik, és terveit boldogan meséli - meséli.

Ma reggel összeszámoltunk több mint húszféle veteményt, amit idén termel, és ami a konyha nyersanyaga lesz. Nagy területen vetett mákot, krumplit, hagymát, babot és borsót, de van többféle uborkája és az újdonságokat is jó eredménnyel próbálja ki. Öklömnyi fokhagymája, vöröshagymája terem, de szép a málnás és a ribizlis ültetvénye is. Télen palántát nevel jórészt saját növényei magjából, és semmit nem permetez. Ha valamit vetni, ültetni tervez, a talajt kétszer- háromszor átkapálja, legyen az porhanyós, pont olyan amilyet a palánta megkíván. Kapál, vet, palántál, öntöz, mindent tud a kerti tudományokról, tíz évesen kezdte el annak idején a földművelést, és máig nem hagyta abba azt, csak épp a munkahelyei változtak mellette.

Most is örömmel megy a kertbe, ahol az új hajtásaikat mutogatva várják a növényei és a terebélyesedő meggyfa alatt egy kényelmes karosszék. Onnan halljuk a fel-felszálló dallamokat a szájharmonika hangján, ami pihenőidőben előkerül a mellény kiszsebéből. Kell ez a gondolatnyi pihenés az árnyas fa védelmében.

Ő tudja, hogy zamatosabb és frissebb zöldség nincs a saját termelésűnél, hogy a vegyszermentes, az embernek gyógyszermentes életet is jelenthet, hogy az olcsó helyett az egészségeset kell választani. Jankó dédunokáját már sok mindenre megtanította, mert ösztönösen tudja, hogy a szónál többet tanít a példa. Sokat tanulunk Tőle mi is szomszédok, ismerősök: milyen elégedetten megélni az évtizedek múlását...

S ha beköszönt az esős idő?

Nos, akkor elő -elő kerül a szintetizátor vagy a tangóharmonika, és szól a nóta, hogy a meleg szobából adjon választ a kis énekesmadarak kertből jövő hangversenyére.

Köszönjük az élet-tanítást János bácsinak, aki idén lesz 92 éves.

Csesznokné Csányi Mária