„Rezervátumlét” - Várda Ferenc tapasztalatai a járványhelyzetben

"Immár hónapok óta részesei vagyunk egy közös történetnek, amelynek nem ismerjük a végét, de olyan módon követel figyelmet, időt, teret, érzelmeket, gondolatokat az életünkben, hogy nem tudunk szó nélkül elmenni mellette. Sok az olvasata a járvány okozta valóságnak, annak egy-egy szeletének. Talán az is helyet kaphat ebben a sorban, hogy miként látszik ez a történet az Ormánságból. Egy olyan régiójából az országnak, amely bizonyos szempontból eddig is a csendes karantén mindennapjait élte, éli évtizedek óta.

Ez a Baranya megye déli részén fekvő kis tájegység hirtelen mintha kiszélesítette volna a határait, és elfoglalta volna hazánkat. A "rezervátumlét" ismertetőjegyei tapasztalhatóvá váltak az ország minden pontján, és sajátosan, együtt érezzük ennek a hiátusokkal terhelt létezésnek a valóságát. Egyik pillanatról a másikra emberek nagy tömegei munkanélkülivé lettek, megjelent egy erős félelem a jövő kiszámíthatatlanságától. Nehézkessé vált a közlekedés (mintha zsákfalvakban élnénk!), bezáródtunk a falvainkba, kerületeinkbe, utcáinkba. A fellelhető élelmiszereket gondosan elkezdtük bepakolni a kamráink polcaira, és aggódva figyeltük, hol, merre lehet pult alatt, ismerőseink révén, "csak nekünk" wc papírhoz, élesztőhöz, liszthez jutnunk, mindeközben külső segítséget várunk, hogy mentsenek ki - egy vakcina által - ebből a helyzetből.

Ha csak ezekre a legszembeötlőbb változásokra figyelek, akkor valóban sok hasonlóságot látok az ormánsági hétköznapok és a járványtól megváltozott ország között. Az ormánsági élet egyes részeit valamelyest ismerve, néhány család mindennapjait, esetenként belülről szemlélve, olykor eltűnődőm azon, hogyan lehet így élni, és a szegénység, bezártság, nélkülözés mellett megőrizni az emberi méltóságot. Gyakran foglalkoztat az, milyen mondanivalójuk van a szenvedőknek, akik életük javát "árnyékban" élik. Mi az, amit az élet szigora annyira begyakoroltatott velük, hogy érdemes megfogadni azt a zsigeri tudást, tapasztalatot, amivel megtalálják az élet forrásait, a túléléshez a vizet."

(Az írás teljes terjedelemben a Vigilia júliusi számában olvasható.)

Forrás: Vigilia Szerkesztőség közösségi oldala