Találkozások a Faluházban
Szeptember 11-én kiállítás nyílt a Faluházban Kányádi Sándor, tavaly elhunyt erdélyi születésű költőnk emlékére, aki páratlan értéket hagyott ránk verseivel, történeteivel, gondolataival, élete példájával.
Tanítványaink több évfolyamon is találkoztak költeményeivel amit változatos szóhasználata, tréfás történetmesélése vagy gondolatébresztő tanítása okán gyakran választottak versmondó versenyre, vagy továbbtanuláskor felvételire is.
Iskolánkban évtizedes hagyomány, hogy a Költészet napját vers-és prózamondó versennyel ünnepeljük s ez alkalomból sok iskolából fogadunk irodalomszerető gyerekeket. Így még többször és többet hallunk a Költő életművéből, s ezért kapcsolódik hozzánk még szorosabban.
Találkozások. Ez volt a kiállítás címe, s akik ott voltunk, részesei lehettünk az élménynek, megidézhettük Őt az életutat végigjárva gondolatban fényképekkel , versekkel, találkozásokkal. Csodálhattuk anyanyelvünk gazdagságát, amit egész életében szolgált.
A kiállítás megnyitójának méltó és meghitt hangulatát Hóbár Borbála tisztán csengő népdala, Várda Sára verse - Kányádi Sándor: Öreg kút az utca szádán -, valamint Gálos László történelem tanár beszéde teremtette meg, aki az emberekkel-, közösségekkel és a Költővel való találkozásról beszélt.
Nagy öröm, hogy a megnyitóra sokan eljöttek - még a szomszédos községekből is - és az érdeklődők Faluházunkban, valóban találkozhattak a VERSSEL.
Cs. Cs. M.
Öreg kút az utca szádán,
öreg asszony ül a káván.
Mint a botja, olyan görbe,
beleréved a vödörbe.
Nézi magát, motyog, motyog.
Mosolyt próbál - be nagy dolog! -,
de a mosoly nem sikerül,
abbahagyja kedvetlenül.
Jaj, mert az a félvödör víz
égeti, mint eleven tűz.
Ég a karja, ég a háta,
azért ült le a kávára.
Én istenem, hányadik is!
Nincs a kútban most annyi víz,
amennyit ő eddigelé
húzott reggel s estefelé.
Ha az a víz egybefolyna,
fél falunak elég volna.
Nagy tó lenne, talán tenger,
elsírt, lenyelt könnyeivel.
Talán ezen, talán máson -
tűnődik az elmúláson.
Sokáig élt, nincs más bűne...
S ottfelejti magát ülve.
1956
A kiállítást, a Budavári Önkormányzat vándorkiállítási anyagának köszönhetően láthattuk Abaligeten.