Vélemény I Van-e jövője Abaligetnek?

A gyimesi csángó nyelvjárásban, aki gyermeket vár annak "jövője van". Mennyivel szebb, mint a terhes, ugye? Sejteti, hogy miként viszonyulunk hozzá. A gyermek teher vagy jövő számunkra?

A gyermek teher vagy jövő Abaliget számára?

Érdemes ezen elgondolkodni egy kicsit azok után, ami történt az abaligeti iskolával. Hiába tiltakoztak a szülők, hiába érveltek higgadtan, kulturáltan helyi képviselők és a falu köztiszteletben álló régi plébánosa. És bár egy kis faluhoz képest nagy nyilvánosságot kapott helyi és országos szinten is (beszámolt róla többek között a Pécs TV, HírTV; VálaszOnline; több mint háromezren támogatták aláírásukkal a szülők petícióját, Közünk van hozzá! címmel közleményt adott ki az Abaligetért Egyesület) ez sem volt elég.

Mert nem állt ki mellette a helyi közösség hivatalosan megválasztott vezetője, sem a térség országgyűlési képviselője (akinek a felesége egy pécsi katolikus iskola igazgatója), a Pécsi Egyházmegye főpásztoráról nem is beszélve. Az iskolánk úgy járt, mint az az ember az irgalmas szamaritánus történetében: a rablók megverték, az út szélén hagyták a sorsára hagyva.  

Rablók kezébe került, akik elvették ruháit, megverték, azután félholtan otthagyták, és elmentek. Történetesen egy pap ment azon az úton Jeruzsálemből, de amikor meglátta, elkerülte. Hasonlóképpen egy levita is odaért arra a helyre, és amikor meglátta, a másik oldalon továbbment.
(Lk 10,25)

A Tankerület megígérte, hogy nem fog leépíteni és biztosítják a szabad vallásgyakorláshoz való jogot, hiszen van szerzetesrend (Premontrei Női Kanonokrend), amelyik belátható időn belül vállalná a fenntartó szerepét a vele járó minden joggal és kötelezetséggel. Ehhez képest az átvétel óta 5 tanárral kevesebben tanítanak az eredeti tanári gárdából és az új igazgatónő első intézkedései közé tartozott, hogy igazgatói figyelmeztetést helyezett kilátásba azoknak, akik Dicsértessékkel köszöntek az iskola folyosóján. Abszurd történet ez akkor, amikor Magyarország Kormánya nemzetközi szinten kiáll az üldözött keresztények mellett, de elfordítja tekintetét a helyi ügyekről. Magyarázat van. Mindig van. Egymásra mutogatás. De felelős nincs. És a végén még megérjük azt is, hogy számon kérik az irgalmas szamaritánust szándékáért. Miért akar segíteni? Jól gazdálkodik-e talentumaival?

Van-e jövője Abaligetnek?

Jelenleg még van... De addig van jövője a falunak, amíg gyerekzsivajtól hangos. Most még tele van az óvoda, az iskola, fiatal házasok költöztek a faluba... de ha nem lesz hova íratni a gyereket tovább állnak és ami marad: a néma csend.

Írom mindezt úgy, hogy a napokban születik meg a harmadik gyermekünk és az elsőszülöttünkkel épp kórházban vagyunk... nem csoda hát ha foglalkoztat a jövő. Remélem mást is foglalkoztat Abaliget jövője és kész is tenni érte valamit. Például vállalja a véleményét és kimondja, hogy szerinte is szükség van iskolára Abaligeten és nem teher a falu számára... nem fordítja el a tekintetét.

Komáromi Csaba

Az irgalmas szamaritánus története

Ekkor előállt egy törvénytudó, hogy próbára tegye, és így szólt:

Mester, mit kell tennem, hogy részem legyen az örök életben? Így felelt neki:
A Törvényben mi van megírva? Hogyan olvasod?
Az így válaszolt:
Szeresd az Urat, a teIstenedetteljesszívedből, teljeslelkedből,teljes erődbőlés teljes elmédből, és felebarátodat, mint önmagadat!
Helyesen feleltél - mondta neki. - Tedd ezt, és élni fogsz!
Az viszont igazolni akarta magát, és ezt mondta Jézusnak:
És ki az én felebarátom?
Jézus értette a kérdést, és válaszolt:
Egy ember ment le Jeruzsálemből Jerikóba. Rablók kezébe került, akik elvették ruháit, megverték, azután félholtan otthagyták, és elmentek. Történetesen egy pap ment azon az úton Jeruzsálemből, de amikor meglátta, elkerülte. Hasonlóképpen egy levita is odaért arra a helyre, és amikor meglátta, a másik oldalon továbbment. Egy úton lévő szamaritánus pedig, amikor odaért és meglátta, megszánta. Odament hozzá, olajat és bort öntött sebeire, és bekötözte őket. Aztán feltette a saját állatára, elvitte egy fogadóba, és ápolta.
Másnap elővett két dénárt, odaadta a fogadósnak, és azt mondta neki: "Viselj rá gondot, és ha valamit még ráköltesz, amikor visszatérek, megadom neked." E három közül mit gondolsz, melyik lett felebarátja a rablók kezébe esett embernek?
Az, aki irgalmas volt hozzá - válaszolta. Jézus erre ezt mondta neki:
Menj, te is cselekedj hasonlóképpen!
Lk 10,25